2 Samuel 23
1 Ezek pedig Dávidnak utolsó beszédei: Dávidnak, Isai fiának [és annak a férfiúnak szózata, aki magasra állíttatott, mint Jákób Istenének felkentje, és Izráel kedves énekese:
2 Az Úr lelke szól énbennem;
3 Azt mondta rólam Izráel Istene, így beszélt Izráel kőszirtje: Aki igazságosan uralkodik az embereken, Isten félelmével uralkodik.
4 Tehát olyan, mint a hajnalfény, felkel a nap: reggel van, nincs homály, fénytől, esőtől üde fű a földből.
5 Mert nem úgy van az én házam Istennel; hogy azért adta volna nekem az örök frigyet, mindenben elrendezve és megtartva, azért teljes üdvömet és minden kívánságomat, hogy ki ne sarjaztassa.
6 A mihaszna pedig mind olyan, mint az ellökött tövis; mert nem lehet kézbe venni.
7 Tehát aki beléjük ütközik, legyen bőven dárda-vasa és nyele; és tűzzel kell elégetni őket azon helyt.
8 Ezek a Dávid hőseinek nevei: a tahkemoni Jóséb-Bassebet, a hármak feje, neki gyönyörűsége volt a dárdája nyolcszáz hullán egyszerre.
9 És őutána Eleázár, az Ahohi-fi Dodó fia; a közül a három hős közül, akik Dáviddal voltak, mikor a filiszteusokat csúffá tették. Összegyülekeztek akkor a háborúra, és felvonultak Izráel emberei.
10 Ő felállt és vágta a filiszteusokat, míg elfáradt a keze, és keze a kardhoz ragadt. Így nagy szabadítást szerzett az Úr azon a napon; és a nép csak fosztogatni ment ismét őutána.
11 Őutána pedig Sammá, a hárári Ágé fia. Egyszer összegyülekeztek a filiszteusok egy csapatba, és volt ott egy darab szántóföld lencsével tele. Mikor a nép elfutott a filiszteusok elől,
12 ő megállt a darab közepén, hogy megvédje azt; és megverte a filiszteusokat. És nagy szabadítást szerzett az Úr.
13 Egyszer lementek hárman a harminc fő közül és bementek aratáskor Dávidhoz Adullám barlangjába; mikor egy filiszteus csapat éppen a Ráfák völgyében táborozott.
14 Dávid ugyanis akkor az erődítésben volt; egy filiszteus őrség pedig ugyanakkor Bét-Lehemben.
15 És megkívánta Dávid és azt mondta: Ki adna nekem egy ital vizet Bét-Lehem kútjából, mely a kapuban van?
16 Erre áttört a három hős a filiszteusok táborán és vizet merített Bét-Lehem kútjából, mely a kapuban volt, és elhozta és bevitte Dávidnak; de ő nem akarta meginni, hanem kiöntötte italáldozatul az Úrnak.
17 És azt mondta: Isten mentsen, hogy ezt tegyem, talán azoknak az embereknek a vérét [igyam], akik életük árán jártak? Ezért nem akarta meginni. Ilyeneket cselekedett ez a három hős.
18 És Abisai, Jóáb testvére, Cerujá fia volt a feje e háromnak, és ő rengette meg dárdáját háromszáz megölött felett; és neve volt a három között.
19 E három közt bizonyára tekintélyes, azért lett nekik vezérükké; de a hárommal nem ért fel.
20 És Benájá, Jójáda fia, egy derék ember fia, tettekben nagy, Kabceélből; ő vágta le Móáb két Árieljét, és ő szállt le és vágta le az oroszlánt a veremben egy havas napon.
21 És ő vágott le egy egyiptomi embert, aki mutatós ember volt, és az egyiptominak a kezében dárda volt, ő pedig vesszővel ment rá; és kiragadta a dárdát az egyiptomi kezéből, és a saját dárdájával ölte meg őt.
22 Ilyeneket cselekedett Benájá, a Jójáda fia; és neve volt a három hős között.
23 A harmincnál többet ért, de a hárommal nem ért fel; és Dávid testőrségének élére tette őt.
24 A harminc közt volt Asszáél, Jóáb testvére; Elhánán, Dodó fia, bét-lehemi.
25 Sammá, a haródi; Eliká, a haródi.
26 Hélec, a peléti; Ira, Ikkés fia, a tekoai.
27 Abiézer, az anatóti; Mebunnai, a husáti.
28 Calmon, az ahohi; Maharai, a netófái.
29 Héleb, Baaná fia, a netófái; Ittai, Ribai fia, Benjámin fiainak Gibeájából.
30 Benájá, pirátoni; Hiddai Nahalé-Gaasból.
31 Abi-Albon az arbái; Azmávet, a barhumi.
32 Eljahbá, a saalboni; Jásén fiaiból Jónátán.
33 Sammá, a hárári; Ahiám, Sárár fia, az arári.
34 Elifelet, Ahaszbai fia, a maakáti-fi; Eliám, Ahitófel fia, a gilói.
35 Hecrai, a kármeli; Paarai, az arábi.
36 Jigeál, Nátán fia, Cóbából; Báni, a gádi.
37 Célek, az ammoni; Naharai, a beéróti, Jóábnak, Cerujá fiának fegyverhordozója.
38 Irá, a jéteri; Gáréb, a jéteri.
39 Urijá, a hitti; összesen harminchét